Már négy éve, hogy kiürítették és elbontották a rossz hírű Józsefvárosi piacot, melyet a kerület lakosságának egy része talán soha nem is látott, vagy ha igen akkor már nem is emlékeznek rá. A Józsefvárosi Piac és a szomszédos Józsefvárosi Pályaudvar helyén most mindössze egy bántóan üres városi tájseb áll, melyet optimista megközelítéssel nevezhetünk akár értékes barnamezős fejlesztési területnek is…

Ezzel a területtel kapcsolatban az elmúlt évek során számos közösségi vagy privát szinten haszonnal kecsegtető fejlesztési és hasznosítási tervet lebegtettek be, de egyelőre ennél többet nem láthatunk, se részletes hasznosításra, se a hasznosítás előrehaladása nem látszik. Mivel elég nehéz eligazodni a korábban felvetődött tervek illetve a még azoknál is fantasztikusabb pletykák között, ezért úgy döntöttünk összefoglaljuk mindazt, amit eddig tudni lehet. Annyi bizonyos, hogy egy ekkora városi terület komplex, a kerületbe illeszkedés kérdését tekintve rendszerszinten átgondolt fejlesztésért kiált.

A Magyar Nemzet 2017 őszén hozta először nyilvánosságra a Józsefvárosi Strand megépítésének lehetőségét, amivel kapcsolatban egy képviselőtestületi ülésen Erőss Gábor képviselő meg is kérdezte Kocsis Máté akkori polgármestert a piacterület hasznosításának megakadásáról. A polgármester válasza az volt, hogy  „...régi vágyam, hogy legyen a VIII. kerületnek egy strandja, amit másfél milliárd forintból, két-három éven belül meg is építenénk”. Ekkor utaltak hivatalosan talán először publikusan a terület sportcélú, feltehetőleg privát fejlesztési irányára. A Kocsis Máté elnökölte Magyar Kézilabda Szövetség egy kézilabdacsarnokot képzelt ide, az MTK labdarúgó akadémiát és edzőközpontot, amely a Maccabi játékok során is szerepet kapott volna. A Magyar Nemzet szerint Kocsis Máté az ősz folyamán többször is úgy utalt a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumra illetve a Nemzeti Vagyonkezelőre, mint egy kész folyamat hátráltatóira. Később, 2018 tavaszán sikeresen lezajlott a „Józsefvárosi Sportpályadvar” építészeti tervpályázat, de a korábban beharangozott több tízmilliárd forintos sport-büdzsé átcsoportosítása miatt ezek a projektek fél év múltan lekerültek az asztalról. A terület első és máig egyetlen eredményes fejlesztése a Sorsok háza, mely sajnálatos módon különféle személyi és elvi viták miatt nem nyitott még meg, bár a legutóbbi hírek alapján 2019 elején sor kerülhet a megnyitóra.

A strand története leginkább az időközi polgármester-választás előtt merült fel. Június 28-án egy sajtótájékoztatón Kocsis Máté akkori polgármester és országgyűlési képviselő, Sára Botond polgármester-jelölt és a Budapesti Gyógyfürdők és Hévizei Zrt. igazgatója közösen ismertették a terveket a nagyközönséggel, július 4-én pedig egészen konkrét és vonzó látványtervekkel jelentkezett a kerületi önkormányzat ingyenes lapja a Józsefváros, mely tartalmat később számos kormányhoz közeli és ellenzéki médium is átvett. Az ügy kapcsán Sára Botond egy lényegében ismeretlen lakossági felmérés illetve egy szakmai vizsgálat eredményeivel érvelt a strand létjogosultsága mellett, ami ha nem is minden, de jobb, mint egy egyszerű igénybejelentés.

A fürdő befogadóképességét 450 főre tervezik, az épülethez összesen 400 parkolóhely és kerékpártároló is tartozni fog elvileg. Bár egy komplex barnamezős fejlesztés esetében egy kiterjedt felszíni parkoló nem éppen a terület optimális felhasználását vetíti előre, sőt bizonyos módon ellentétes a rengeteg zöldfelülettel (is) kecsegtető látványtervekkel, de alapvetően még mindig jó iránynak számít. További pozitívum, hogy a Zuglóban található Paskál strandfürdő 1987-es megnyitása óta egyáltalán nem épült gyógyvizű strand a fővárosban, sőt Bel-Pesten máig egyáltalán nincs ilyen intézmény, így könnyű belátni, hogy egy három hektáros, egész évben használható akár 10 medencés strandfürdő elvben nem fog népszerűségi gondokkal küzdeni, különösen, ha annak árazása is a lakosságra lesz szabva.

Ugyanakkor a nyári bejelentést követően lelassult a hírfolyam, a strandról és úgy eleve az egész területről kevés szó esik, az egykori piac és a vasúttól visszavett terület jelene és jövője továbbra is ködbe burkolózik. A terv „programelemes” bejelentése és az azt követő csend sajnálatos módon üres kampányígéretnek láttatja az egyébként jó ötletet, ami véletlenül örvendett pozitív fogadtatásnak a médiában. Ma a pályaudvar területe már több mint tíz, a piacé pedig lassan öt éve áll üresen, a kerület lakói számára elérhető rekreációs lehetőségek továbbra is hiányosak, pedig ha a terület fejlesztése tényleg egy sport/rekreációs irányba indulna el, az nagy örömet okozhatna a lakosságnak, és hasznot hajthatna a kerületnek is. Persze ennek feltétele, hogy a területet a helyi lakosság számára is elérhetővé teszik (anyagi értelemben), illetve hogy a döntési folyamatokba is bevonják őket.

Ha a Hungária körút túloldalán a Közlekedési Múzeum és a Zeneakadémia fejlesztéseit tekintjük példának, látható milyen össz-rekreációs, sport és kulturális fejlesztési potenciál lehetne a józsefvárosi barnamezőben is, főleg ha a VIII. és a X. kerület együtt tudna egy nemzetközi színvonalú, az egész fővárosra kiható fejlesztési programot megvalósítani. A kihívás a tervezés során az óriási érdeklődés lehet, főleg a szomszédos sűrűn lakott kerületek miatt, könnyedséget pedig a lényegében meglévő tömegközlekedési kapcsolatok jelentenek. Nyilván csak az anyagiak szabhatnak határt, hiszen a fejlesztés lényegében vagy nulláról, vagy műemléki védettségű épületektől indulhatna ki.  

A sikerhez azonban nyílt kommunikációra, átfogó fejlesztési koncepcióra, közösségorientált szereplőkre, betartható ütemtervre, új szabályozási tervre és egységes arculati irányelvekre lenne szükség, ami kétséges hogy megvan-e. A történet ugyanis jelenleg inkább hasonlít egy spontán délutáni ötletbörzéhez közös érdek és érdeklődés nélkül. Mindenesetre mi a kerület lakóval együtt várjuk az újabb híreket, és cél szerint egy szakmailag megalapozott, lakosságbarát koncepciót.