Az ABCÚG készített összefoglaló cikkhármast a Józsefvárosi dzsentrifikáció kapcsán, annak pozitív és negatív vetületeit is áttekintve. A cikkek középpontjában az egyik oldalon a Corvin-projekt (illetve az ahhoz hasonlók), a másikon a Magdolna-projekt és a Rév8 program állnak. Az előbbibe azok az új beruházások tartoznak, melyek jelentős támogatásnak és körülbelül ugyanakkora elutasításnak "örvendhetnek", s melyek több ponton is átszabták a kerület arculatát, az utóbbiba azok a közösségi projektek, melyeknek célja a kerület rehabilitációja tekintettel annak meglévő lakosságára és építészetére (is) a helyi lakosság bevonásával…

A kérdés összetett, a támogatók és a kritikusok érveiben egyaránt van ráció, ahogy abban is, hogy a kerület tagadhatatlanul rengeteget fejlődött 2000 óta, a kérdés csak az, hogy ítéljük ezt meg. Ugyanis minden változásnak, átalakulásnak vannak árnyoldalai, az összes vitathatatlan pozitívumuk ellenére is. De miről is van szó?

Lebontani mindent, mintha nem is létezett volna - az újépítésű ingatlanok számos tekintetben vérfrissítést jelentenek, emelik a kerület presztízsét, új beruházókat, vállalkozásokat és lakókat csábítva a Józsefvárosba. A régen rossz hírű utcák és háztömbök ma élő és élhető területei lettek a városrészünknek, a leromlott állagú épületek helyén ma korszerű és energiahatékony ingatlanok állnak. A lakosság cserélődése is beindult, az ingatlanárak elindultak felfelé, ami végtére is újabb és újabb területeket von be a fejlesztésekbe, a rendszerváltás után egyre inkább fenyegető gettósódás pedig látszólag megállt kerületünkben. Mi ebben a rossz? Elvileg semmi. Ugyanakkor azoknak is igaza van akik megjegyzik, hogy a Corvin-projekthez hasonló nagyberuházások "sterilek" és "agyonnyomják" a közvetlen környezetüket, az ingatlanárak növekedése pedig lényegében megfizethetetlenné teszi az ingatlanokat a kerületben, így nem csak a korábbi lakók szorulnak ki a VIII. kerületből, hanem azok a "hagyományos" vállalkozások is, melyek sokszínűvé tették azt.

Nemcsak kicsiszolni, hanem a mélyére nyúlni - az eredetileg közösségi városrehabilitációs projektént indult Magdolna-program bizonyos tekintetben a Corvin-negyed "áldozatává" vált, kezdeti - jegyezzük meg talán kicsit naiv - céljai nem valósultak meg, sőt egyre inkább úgy hat nem is igazán fognak. A kerület vezetése mindent megtesz, hogy levegye Józsefváros korábbi "bűnös negyed" bélyegét, ennek megvalósítása viszont jól látható módon ellentétes a Magdolna-projekt eredeti célkitűzésével, azzal, hogy az önkormányzati bérlőket szociális programokkal segítsék, és velük közösen újítsák meg a leromlott állapotú bérházakat. Ez a program első ütemében még így is mert, a mintaprojektek egy része még ma, bő tíz évvel később is példaértékű lehetne, de azóta sok minden megváltozott. Az elégedettség csökken, a közösségi szemlélet elveszett, a kerület pedig csendben kihátrál a projekt mögül. Ma már nem a bérlakások felújítása a cél, nem is az hogy új funkciókat adjanak ezeknek a tereknek, hanem az, hogy az önkormányzat a bérlőktől visszavegye, majd a piacon értékesítse azokat (főként olyan befektetőknek akik egész házakat vásárolnak fel és bontanak le, hogy utána a helyükön új épületet emeljenek). Közben a kerület rejtett problémái nem mindig és nem mindenhol változnak, a gócpontok a hatóság mozgásának megfelelően vándorolnak utcáról utcára, háztömbről háztömbre.

Egymás mellett élnek itt a kemény csávók és a kifinomultak - a VIII. kerület a jelentős változások ellenére is élő és élhető maradt, ugyanakkor a változások lokális jellege miatt akár ugyanazon háztömb két végén is radikálisan eltérő épületekkel, üzletekkel és lakókkal találkozhatunk. A kerületben történt változásokat ki-ki a maga módján, meglehetősen eltérően értékelik. Az ő történeteik nem abszolút igazságok, csak árnyalják az előző két cikkben leírtakat, és egyben betekintést nyújtanak abba, hogy a kerületben mennyi különböző emberrel és sorssal találkozhatunk ha nyitott szemmel járunk.